Szentenciák birodalma 1.

Mit is kezdjünk 7·10⁹ véleménnyel?

(Gondolatok az oktatásról, avagy kinek, minek higgyünk?)

„Az oktatás csak ritkán nagyon hatékony, kivéve azokat a szerencsés eseteket, amikor már majdnem felesleges.”(Gibbon)

„… a diáknak közvetlen, személyes kapcsolatban kell lennie egy jó tanárral, s ebben a helyzetben meg kell hánynia-vetnie a gondolatokat, gondolkoznia és beszélnie kell a dolgokról.” (R. P. Feynman)

„Tapasztalhatjuk magunkon és a tanításban is, hogy a megértés folyamatát változó kedélybeli állapotok egymásutánja kíséri, melyek valamilyen letisztulás felé tartanak.”

http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/wiedemann2.html

„Az eredmények tanúsága szerint nem azért gyenge egy tanuló teljesítménye - és lesz emiatt alacsony továbbtanulásának valószínűsége, gyenge a karrieresélye, kicsi az életjövedelme, rossz az egészségi állapota, alacsony a várható élettartama és -minősége -, mert vidéken él és vidéki iskolában tanul. Az általános és középiskolások "kimenő" teljesítményét és életesélyeit alapvetően a szülők iskolai végzettsége határozza meg. A magas végzettség sokféle, a tanulók teljesítményét pozitívan befolyásoló tényezőt takar - a tanulás magas presztízsét, a teljesítményre ösztönzést, a tudás megszerzésére irányuló viselkedés és a kitartó szellemi munka megerősítését, mindezek otthoni infrastruktúráját, a tanárok munkájának segítését. […] oktatási rendszerünk leggyengébb láncszeme a család és a kisközösség. Emiatt a kormányzati politika hatóköre szűkebb (és más irányú), mint feltételezni szoktuk. A magyar diákok átlagos iskolai teljesítménye (és karrieresélye) aligha javítható pusztán az iskolák felszereltségének fejlesztésével. Az oktatási befektetések eredményessége egyrészt életkorfüggő: minél korábban történik, annál hatékonyabb. A polgárok képzettségének javítását bármely társadalom legeredményesebben a bölcsődék és óvodák fejlesztésével teheti. Az általános iskolai befektetések hatékonysága nagyobb, mint a középiskoláké, amely felülmúlja a felnőttképzését. A jövőbeli munkanélküliség ellen hatékonyabb gyógymód az óvodák és az általános iskolák fejlesztése, mint a felnőttképzés. Másodszor pedig: az iskolarendszer fejlesztésének súlypontját az ismeretátadásról a kívánatos iskolai és állampolgári viselkedés kialakítására célszerű áthelyezni. Kevesebbet remélhetünk a matematikaoktatás módszertanának csiszolásától, többet a tanulói és szülői viselkedést formáló tanácsadástól.” (Jelentés a magyar közoktatásról – 2006, http://www.marosan.hu/cikkek/ma070419.html)

„Ha ötven millióan hisznek is valami ostobaságban, attól az még ostobaság.” (Anatole France)

„A csoportos döntés alapproblémája, hogy bizonyos körülmények között a csoportdöntés nemcsak nem lesz jobb, hanem kifejezetten rosszabb lesz, mint ami a résztvevők egyéni tudása stb. alapján várható lenne. […] Mindennek következtében a csoport hajlamos arra, hogy az adott helyzetben lehetségesnél rosszabb (ésszerűtlenebb és szélsőségesebb) álláspontra helyezkedjen, időnként pedig extrém rossz döntésekre jusson.” (Dr. Margitay Tihamér előadása)

Töprengünk, keressük a megoldásokat, és közben egyre többen vagyunk valahol másutt (http://bocs.hu/_earth_human.html) és egyre kevesebben itthon.

„A rendszerváltozás óta eltelt időszak demográfiai folyamatai két, jól elkülönülő időszakra oszthatók.
A kilencvenes évek első felében folytatódott az 1980 után megindult, kezdetben lassú, de tényleges népességszám-csökkenés, 1980 és 1989 között 3,1%, 1993-ig további 1% volt a csökkenés, míg a 2001-es Népszámlálás újabb, 1,7%-os csökkenésről számolt be.
2002-ben a magyarországi népesség száma 10 174 853 volt. A népességfogyás elsődleges okának tekinthető az alacsony születésszám, a termékenység csökkenése, a halálozások számának tartósan magas szintje, továbbá, hogy a tartós bevándorlási többlet nem elég ahhoz, hogy az alacsony születésszámot, valamint a nem kielégítő termékenységet és a magas halálozási szintet ellensúlyozza.”(Demográfiai folyamatok)

Így elgondolkodtam azon, hogy a mi oktatási döntéseink hatótávolsága vajon meddig ér el? Vagy maradjunk a kisközösségeknél, s akkor biztosan szebb lesz a világ?