Észrevétel
(anyám emlékére)
Nem tudtam én,
hogy kedvenc
birsalma fám,
melyet gondos
kertészkéz ültetett
s ágán az idő
nem létezett,
oly gyorsan múlik el.
Nem tudtam én,
csókod méze számban
keserré válik
hirtelen,
s már nem emlékszem
milyen volt mosolygós
hajnalon kedvesem.
Nem tudtam én,
hogy a hely,
mely végre rám talált,
hálója óvón körbevett,
egy borongós, esős alkonyon
kezemben lepergő,
apró homokká lesz.
Nem tudtam én,
míg tombolt bennem az erő
milyen lesz az,
mikor eljön értem
a kérlelhetetlen
a múló
az idő.
Mostanra tudom,
hisz anyám ránca
utam mutatja
kezemen, arcomon.
(2007)

Upsz, ezeket csak most vettem észre, pedig anno fel is iratkoztam :)
VálaszTörlés