2012. június 18., hétfő

Aktuálisok

Pont ez a baj Veled: 
Van eszed, de nem él a szíved,

[...]
Az emberek utálják, 
Amit nem értenek,

Ravaszkodnod, látod
Nem érte meg.
(Ezzel vitatkoznék, talán hosszú távon lehet, hogy igaz, de pillanatnyilag?)

És elmenekülnél 
Innen a Holdra,
Csak mert szeretet ellen 
Be lettél oltva

(De ha észre sem veszed, akkor nem menekülsz...)
Tudom, hogy Neked is
Rém kellemetlen,

(...és akkor nem is kellemetlen)
Hogy be lettél oltva
Szeretet ellen.



(Ákos: Be lettél oltva)

Gyermek voltam, mikor megszülettem
Egészen kicsi, kicsi gyermek
Lehunyt szemmel néha visszanézek
De nem látok csak sötétséget
Egy út van előttem, melyiket válasszam
Csak egy út van előttem, melyiket válasszam
(Vajon Feró jelen X-faktoros valójában ezt hogyan látja?)
(Nagy Feró - Beatrice: Cumi az élet)

2012. június 12., kedd

Szentenciák birodalma 3.

Mit is kezdjünk 7·109 véleménnyel?

(Avagy hogyan keveredik Mózes a mellékhelyiség ügybe?)


Igen, tudom. Ezt már sokan leírták, de megteszem én is.

Mert Mózes I. könyve:1:28 szerint:

„És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

Mi pedig mentünk és uralmunk alá hajtottuk a földet... Tényleg?

No, lássuk:
„A ma embere elsősorban a technika fejlesztésének és fejlődésének köszöni általában felsőbbségérzetét. Dacolni és munkába fogni tudja a természet nyers erőit. Mi a fejlődés magyarázata? Az igazi technikai fejlődés olyan mint a korallzátony kialakulása: lassan beérő tömegmunka, évszázadok tapasztalatai egymásra rakódva.” (A technika fejlődése)

A fenntartható fejlődés (sustainable development) olyan fejlődési folyamat (földeké, városoké, üzleteké, társadalmaké stb.), ami „kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét, hogy kielégítsék a saját szükségleteiket”” (http://hu.wikipedia.org/wiki/Fenntarthat%C3%B3_fejl%C5%91d%C3%A9s)

Tehát: ki kell elégítenem szükségleteimet, de úgy, hogy a jövő generációk képességét ne vegyem el arra, hogy ők is kielégítsék szükségleteiket.


De hogy kerül ide a WC? Mi a baj a vízöblítéses illemhelyiséggel?
Mintha a vízöblítéssel lehúznánk a jövendő generációk jövőjét? Tiszta vizet pazarlunk rá, amit csak drágán tudunk előállítani, plusz energiákat igénybe véve? Szennyezzük a szennyvízzel a környezetünket, mert az otthoni tisztaság eléréséhez sok vegyszert használunk? Lehet, hogy az   uralkodó  szemlélet mintha nem válna be? Akkor most azonnal mondjunk le az illatos, tiszta, légymentes WC-ről?

Kérdés, hogy a bibliai idők óta megtett utunk fejlődés volt-e vagy sem? Ha fejlődés, az pozitív vagy negatív irányú, előre vagy hátra? Egyáltalán mit nevezünk pozitívnak (vagy negatívnak)? És ki minősít? Van egységes rendszerünk erre? Sok ország még az etalonokat sem fogadja el mértéknek! Meg tudnánk bármiben is egyezni? Például abban, hogy holnap mindenki ácsol egy budit a társasház udvarán vagy a lakótelepen és oda járunk, mert spórolunk az energiával, tiszta vízzel és a többivel? Meg tudnánk ezt tenni? Nem lesznek renegátok, akik mégsem?

És hibáztathatóak-e az elődeink, hogy ide juttattak minket? Anya és apa nekünk akart jót egy szebb(nek tűnő) életet építve, vagy csak maguknak, és nem gondoltak rám, mint jövő generációra? (Meg persze a legutóbbi időkig fogalmuk sem volt a fenntartható fejlődés definíciójáról.) Van egységes válasz?

Hab a tortán a keleti életszemlélet:
Azt mondják, nincs állandó, minden örökösen váltakozik, fejlődik. Vajon ez a mi világunkra is érvényes? (...) Ha igaz, hogy itt is van állandó vagy változó mozgás, akkor az idő elteltével meg lehetne határozni a megtett utat. (Lakatos Menyhért) 

Vajon tényleg tudnánk értékelni a megtett utat? Lehetséges lenne? Hmmm? Lássuk, mit mond erről a modern fizika!
„A fizikai törvények időben megfordíthatatlannak tűnnek […] ismereteink szerint ezt a megfordíthatatlanságot az okozza, hogy a folyamatokban igen nagyszámú részecske vesz részt. Ha ugyanis az egyes molekulákat figyelnénk, nem tudnánk megkülönböztetni, hogy az egész „rendszer” időben előre vagy hátrafelé működik.”
(R. P. Feynman: Hat majdnem könnyű előadás)


Végül egy kis humor arról, hogy mennyire is vagyunk felnőve:
Felnőtt: A felnőtt olyan személy, aki befejezte a növekedést mindkét végén és most oldalirányban növekszik.
Na, ez az igazi fejlődés! :)



2012. június 11., hétfő

Szentenciák birodalma 2.

Mit is kezdjünk 7·109 véleménnyel?

(Mi köze van a pottyantós illemhelynek és a WC-nek Edward de Bono Simplicytijéhez?)


Edward de Bono fent említett könyve 1999-ben jelent meg. Magyarra 2007-ben fordították le. Ezért nem állíthatom teljes bizonyossággal, hogy Géczi Gábor nem olvashatta e könyvet, de ha mégsem olvasta, akkor nagyon figyelemre méltó az ő eszmefuttatása a budinak és a WC-nek nevezett helyiségek mibenlétéről. Divatosan szólva e területen (is) hátrahagyandó ökológiai lábnyomunkkal kapcsolatosan (bár ő ezt a kifejezést ha jól emlékszem, hivatkozott előadásában nem használja).

Bono legfőbb parancsolata: Tulajdoníts értéket az egyszerűségnek!

És Géczi Gábor pont ezt próbálja elmondani az illemhelyiségek kapcsán.
Lássuk csak az alábbi képet! Kinek mi jut eszébe róla? És ha azt mondom, hogy egyszerűség?





Na, lehet gondolkodni!
Segítségül csak néhány alapfelvetés:
  • bekerülési költség
  • fenntarthatóság
  • környezetszennyezés
  • vízgazdálkodás

Innen folytatom. Addig tessék rágódni ezen.


2012. június 9., szombat

Szentenciák birodalma 1.

Mit is kezdjünk 7·109 véleménnyel?

(Gondolatok az oktatásról, avagy kinek, minek higgyünk?)


„Az oktatás csak ritkán nagyon hatékony, kivéve azokat a szerencsés eseteket, amikor már majdnem felesleges.”(Gibbon)

„… a diáknak közvetlen, személyes kapcsolatban kell lennie egy jó tanárral, s ebben a helyzetben meg kell hánynia-vetnie a gondolatokat, gondolkoznia és beszélnie kell a dolgokról.” (R. P. Feynman)

„Tapasztalhatjuk magunkon és a tanításban is, hogy a megértés folyamatát változó kedélybeli állapotok egymásutánja kíséri, melyek valamilyen letisztulás felé tartanak.”

„Az eredmények tanúsága szerint nem azért gyenge egy tanuló teljesítménye - és lesz emiatt alacsony továbbtanulásának valószínűsége, gyenge a karrieresélye, kicsi az életjövedelme, rossz az egészségi állapota, alacsony a várható élettartama és -minősége -, mert vidéken él és vidéki iskolában tanul. Az általános és középiskolások "kimenő" teljesítményét és életesélyeit alapvetően a szülők iskolai végzettsége határozza meg. A magas végzettség sokféle, a tanulók teljesítményét pozitívan befolyásoló tényezőt takar - a tanulás magas presztízsét, a teljesítményre ösztönzést, a tudás megszerzésére irányuló viselkedés és a kitartó szellemi munka megerősítését, mindezek otthoni infrastruktúráját, a tanárok munkájának segítését. […] oktatási rendszerünk leggyengébb láncszeme a család és a kisközösség. Emiatt a kormányzati politika hatóköre szűkebb (és más irányú), mint feltételezni szoktuk. A magyar diákok átlagos iskolai teljesítménye (és karrieresélye) aligha javítható pusztán az iskolák felszereltségének fejlesztésével. Az oktatási befektetések eredményessége egyrészt életkorfüggő: minél korábban történik, annál hatékonyabb. A polgárok képzettségének javítását bármely társadalom legeredményesebben a bölcsődék és óvodák fejlesztésével teheti. Az általános iskolai befektetések hatékonysága nagyobb, mint a középiskoláké, amely felülmúlja a felnőttképzését. A jövőbeli munkanélküliség ellen hatékonyabb gyógymód az óvodák és az általános iskolák fejlesztése, mint a felnőttképzés. Másodszor pedig: az iskolarendszer fejlesztésének súlypontját az ismeretátadásról a kívánatos iskolai és állampolgári viselkedés kialakítására célszerű áthelyezni. Kevesebbet remélhetünk a matematikaoktatás módszertanának csiszolásától, többet a tanulói és szülői viselkedést formáló tanácsadástól.” (Jelentés a magyar közoktatásról – 2006, http://www.marosan.hu/cikkek/ma070419.html)

„Ha ötven millióan hisznek is valami ostobaságban, attól az még ostobaság.” (Anatole France)

„A csoportos döntés alapproblémája, hogy bizonyos körülmények között a csoportdöntés nemcsak nem lesz jobb, hanem kifejezetten rosszabb lesz, mint ami a résztvevők egyéni tudása stb. alapján várható lenne. […] Mindennek következtében a csoport hajlamos arra, hogy az adott helyzetben lehetségesnél rosszabb (ésszerűtlenebb és szélsőségesebb) álláspontra helyezkedjen, időnként pedig extrém rossz döntésekre jusson.” (Dr. Margitay Tihamér előadása)

Töprengünk, keressük a megoldásokat, és közben egyre többen vagyunk valahol másutt (http://bocs.hu/_earth_human.html) és egyre kevesebben itthon.
„A rendszerváltozás óta eltelt időszak demográfiai folyamatai két, jól elkülönülő időszakra oszthatók.
A kilencvenes évek első felében folytatódott az 1980 után megindult, kezdetben lassú, de tényleges népességszám-csökkenés, 1980 és 1989 között 3,1%, 1993-ig további 1% volt a csökkenés, míg a 2001-es Népszámlálás újabb, 1,7%-os csökkenésről számolt be.
2002-ben a magyarországi népesség száma 10 174 853 volt. A népességfogyás elsődleges okának tekinthető az alacsony születésszám, a termékenység csökkenése, a halálozások számának tartósan magas szintje, továbbá, hogy a tartós bevándorlási többlet nem elég ahhoz, hogy az alacsony születésszámot, valamint a nem kielégítő termékenységet és a magas halálozási szintet ellensúlyozza.”(Demográfiai folyamatok)

Így elgondolkodtam azon, hogy a mi oktatási döntéseink hatótávolsága vajon meddig ér el? Vagy maradjunk a kisközösségeknél, s akkor biztosan szebb lesz a világ?

Észrevétel


Észrevétel
(anyám emlékére)

mamika











Nem tudtam én,
hogy kedvenc
birsalma fám,
melyet gondos
kertészkéz ültetett
s ágán az idő
nem létezett,
oly gyorsan múlik el.

Nem tudtam én,
csókod méze számban
keserré válik
hirtelen,
s már nem emlékszem
milyen volt mosolygós
hajnalon kedvesem.

Nem tudtam én,
hogy a hely,
mely végre rám talált,
hálója óvón körbevett,
egy borongós, esős alkonyon
kezemben lepergő,
apró homokká lesz.

Nem tudtam én,
míg tombolt bennem az erő
milyen lesz az,
mikor eljön értem
a kérlelhetetlen
a múló
az idő.

Mostanra tudom,
hisz anyám ránca
utam mutatja
kezemen, arcomon.

(2007)