András nagyapó

„András nagyapó asszeszor volt, Bardocz-szék asszeszora, amely hivatalnak azért nem megfelelője a táblabíróság, mert a táblabíró emléke hosszú szárú pipából pöfékelő, lustálkodó, nekigömbölyödött típusban maradt reánk, ellenben András nagyapó „fakó szekéren” meg gyalogszerrel járta be falvait; nem volt nekigömbölyödött, de sőt inkább sovány ember vala; nem vette fel az úri viseletet: háziszőttes ruhát viselt, tán valamivel csinosabbat, mint az atyafiai. Olyan táblabíró volt őkigyelme, ki hol az eke szarvát fogta, hol a pennát, hol a faragó fejszét, de az ő hivatalában restancia mégsem találtaték.

Vannak-e még ilyen emberek?"

(Benedek Elek: Édes anyaföldem, 1920)

Szentenciák birodalma 5.

Avagy másképp a szaporaságról

Arisztotelész a városállam ideális méretét a „helyes mérték” szerint határozza meg: „Tíz ember nem tudna városállamot alkotni; de tízszer tízezer sem.”  Az emberi faj megsokszorozódása: így veti fel a kérdést a 17. század. Kétféle módon lehet közelíteni a kérdéshez. Az egyik, ha megvizsgáljuk, hogy egy családalapító házaspár leszármazottai milyen gyorsasággal szaporodnak: a házaspárnak van két gyereke, azoknak ismét lesz két gyerekük és így tovább. „N” nemzedék alatt az így kapott népesség 2n: azaz harminc generáció alatt a leszármazottak száma egymilliárdra emelkedik. Ez a szám 1000 év alatt érhetõ el, ha az egyes generációk közt 33 éves idõközökkel számolunk. A gyorsan elérhetõ számok nagysága elég annak bizonyítására, milyen veszélyes, ha az emberi lények minden ellenõrzés nélkül szaporodnak. Cantillon vagy Mirabeau szerint az emberek nem sokban különböznek az állatoktól: „Az emberek úgy sokasodnak, mint az egerek a pajtában, ha módjukban áll korlátozás nélkül élni”, írta Richard Cantillon 1755-ben. (Jacques Véron: A megszámlált ember: népességmatematika)

Szentenciák birodalma 4.

Kinek higgyünk?

„Kinti barátnőm (értsd: Svájcban élő) két, akkor óvodás korú gyermeke váltotta ki megrökönyödésünket. A két lány teljes szabadságban élte napjait. Azt tették mindig, amihez éppen kedvük volt. Tilalmak nem korlátozták őket. Ettek, ha akartak, és azt, amit megkívántak. Erőszakosan kikövetelték maguknak azokat a tárgyakat, ami épp az eszükbe jutott, hogy azután néhány perc múlva örökre megfeledkezve róla otthagyják a lakás tetszőleges pontján. […] A két gyerek iskolai pályafutását később súlyos problémák terhelték, amelyekért a szülők (természetesen) mindig az iskolákat okolták. Mára felnőttek. Önző, alkalmazkodni képtelen, csak a saját boldogulásukkal foglalkozó, erőszakos lányokká váltak. (Hoffmann)”

Aktuálisok

Pont ez a baj Veled: 
Van eszed, de nem él a szíved,
[...]
Az emberek utálják, 
Amit nem értenek,
Ravaszkodnod, látod
Nem érte meg.
(Ezzel vitatkoznék, talán hosszú távon lehet, hogy igaz, de pillanatnyilag?)

És elmenekülnél 
Innen a Holdra,
Csak mert szeretet ellen 
Be lettél oltva
(De ha észre sem veszed, akkor nem menekülsz...)
Tudom, hogy Neked is
Rém kellemetlen,
(...és akkor nem is kellemetlen)
Hogy be lettél oltva
Szeretet ellen.

(Ákos: Be lettél oltva)

Gyermek voltam, mikor megszülettem

Egészen kicsi, kicsi gyermek

Lehunyt szemmel néha visszanézek

De nem látok csak sötétséget

Egy út van előttem, melyiket válasszam

Csak egy út van előttem, melyiket válasszam

(Vajon Feró jelen X-faktoros valójában ezt hogyan látja?)

(Nagy Feró - Beatrice: Cumi az élet)

Szentenciák birodalma 3.

Mit is kezdjünk 7·10⁹ véleménnyel?

(Avagy hogyan keveredik Mózes a mellékhelyiség ügybe?)

Igen, tudom. Ezt már sokan leírták, de megteszem én is.

Mert Mózes I. könyve:1:28 szerint:

„És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.”

Mi pedig mentünk és uralmunk alá hajtottuk a földet... Tényleg?

No, lássuk:

„A ma embere elsősorban a technika fejlesztésének és fejlődésének köszöni általában felsőbbségérzetét. Dacolni és munkába fogni tudja a természet nyers erőit. Mi a fejlődés magyarázata? Az igazi technikai fejlődés olyan mint a korallzátony kialakulása: lassan beérő tömegmunka, évszázadok tapasztalatai egymásra rakódva.” (A technika fejlődése)

„A fenntartható fejlődés (sustainable development) olyan fejlődési folyamat (földeké, városoké, üzleteké, társadalmaké stb.), ami „kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét, hogy kielégítsék a saját szükségleteiket”” (http://hu.wikipedia.org/wiki/Fenntarthat%C3%B3_fejl%C5%91d%C3%A9s)

Tehát: ki kell elégítenem szükségleteimet, de úgy, hogy a jövő generációk képességét ne vegyem el arra, hogy ők is kielégítsék szükségleteiket.

De hogy kerül ide a WC? Mi a baj a vízöblítéses illemhelyiséggel?

Mintha a vízöblítéssel lehúznánk a jövendő generációk jövőjét? Tiszta vizet pazarlunk rá, amit csak drágán tudunk előállítani, plusz energiákat igénybe véve? Szennyezzük a szennyvízzel a környezetünket, mert az otthoni tisztaság eléréséhez sok vegyszert használunk? Lehet, hogy az  „ uralkodó”  szemlélet mintha nem válna be? Akkor most azonnal mondjunk le az illatos, tiszta, légymentes WC-ről?

Kérdés, hogy a bibliai idők óta megtett utunk fejlődés volt-e vagy sem? Ha fejlődés, az pozitív vagy negatív irányú, előre vagy hátra? Egyáltalán mit nevezünk pozitívnak (vagy negatívnak)? És ki minősít? Van egységes rendszerünk erre? Sok ország még az etalonokat sem fogadja el mértéknek! Meg tudnánk bármiben is egyezni? Például abban, hogy holnap mindenki ácsol egy budit a társasház udvarán vagy a lakótelepen és oda járunk, mert spórolunk az energiával, tiszta vízzel és a többivel? Meg tudnánk ezt tenni? Nem lesznek renegátok, akik mégsem?

És hibáztathatóak-e az elődeink, hogy ide juttattak minket? Anya és apa nekünk akart jót egy szebb(nek tűnő) életet építve, vagy csak maguknak, és nem gondoltak rám, mint jövő generációra? (Meg persze a legutóbbi időkig fogalmuk sem volt a fenntartható fejlődés definíciójáról.) Van egységes válasz?

Hab a tortán a keleti életszemlélet:
„Azt mondják, nincs állandó, minden örökösen váltakozik, fejlődik. Vajon ez a mi világunkra is érvényes? (...) Ha igaz, hogy itt is van állandó vagy változó mozgás, akkor az idő elteltével meg lehetne határozni a megtett utat.” (Lakatos Menyhért) 

Vajon tényleg tudnánk értékelni a megtett utat? Lehetséges lenne? Hmmm? Lássuk, mit mond erről a modern fizika!

„A fizikai törvények időben megfordíthatatlannak tűnnek […] ismereteink szerint ezt a megfordíthatatlanságot az okozza, hogy a folyamatokban igen nagyszámú részecske vesz részt. Ha ugyanis az egyes molekulákat figyelnénk, nem tudnánk megkülönböztetni, hogy az egész „rendszer” időben előre vagy hátrafelé működik.”
(R. P. Feynman: Hat majdnem könnyű előadás)

Végül egy kis humor arról, hogy mennyire is vagyunk felnőve:
Felnőtt: A felnőtt olyan személy, aki befejezte a növekedést mindkét végén és most oldalirányban növekszik.

Na, ez az igazi fejlődés! :)

Szentenciák birodalma 2.

Mit is kezdjünk 7·10⁹ véleménnyel?

(Mi köze van a pottyantós illemhelynek és a WC-nek Edward de Bono Simplicytijéhez?)

Edward de Bono fent említett könyve 1999-ben jelent meg. Magyarra 2007-ben fordították le. Ezért nem állíthatom teljes bizonyossággal, hogy Géczi Gábor nem olvashatta e könyvet, de ha mégsem olvasta, akkor nagyon figyelemre méltó az ő eszmefuttatása a budinak és a WC-nek nevezett helyiségek mibenlétéről. Divatosan szólva e területen (is) hátrahagyandó ökológiai lábnyomunkkal kapcsolatosan (bár ő ezt a kifejezést ha jól emlékszem, hivatkozott előadásában nem használja).

Bono legfőbb parancsolata: Tulajdoníts értéket az egyszerűségnek!

És Géczi Gábor pont ezt próbálja elmondani az illemhelyiségek kapcsán.
Lássuk csak az alábbi képet! Kinek mi jut eszébe róla? És ha azt mondom, hogy egyszerűség?

Na, lehet gondolkodni!

Segítségül csak néhány alapfelvetés:

• bekerülési költség
• fenntarthatóság
• környezetszennyezés
• vízgazdálkodás

Innen folytatom. Addig tessék rágódni ezen.

Szentenciák birodalma 1.

Mit is kezdjünk 7·10⁹ véleménnyel?

(Gondolatok az oktatásról, avagy kinek, minek higgyünk?)

„Az oktatás csak ritkán nagyon hatékony, kivéve azokat a szerencsés eseteket, amikor már majdnem felesleges.”(Gibbon)

„… a diáknak közvetlen, személyes kapcsolatban kell lennie egy jó tanárral, s ebben a helyzetben meg kell hánynia-vetnie a gondolatokat, gondolkoznia és beszélnie kell a dolgokról.” (R. P. Feynman)

„Tapasztalhatjuk magunkon és a tanításban is, hogy a megértés folyamatát változó kedélybeli állapotok egymásutánja kíséri, melyek valamilyen letisztulás felé tartanak.”

http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/wiedemann2.html

„Az eredmények tanúsága szerint nem azért gyenge egy tanuló teljesítménye - és lesz emiatt alacsony továbbtanulásának valószínűsége, gyenge a karrieresélye, kicsi az életjövedelme, rossz az egészségi állapota, alacsony a várható élettartama és -minősége -, mert vidéken él és vidéki iskolában tanul. Az általános és középiskolások "kimenő" teljesítményét és életesélyeit alapvetően a szülők iskolai végzettsége határozza meg. A magas végzettség sokféle, a tanulók teljesítményét pozitívan befolyásoló tényezőt takar - a tanulás magas presztízsét, a teljesítményre ösztönzést, a tudás megszerzésére irányuló viselkedés és a kitartó szellemi munka megerősítését, mindezek otthoni infrastruktúráját, a tanárok munkájának segítését. […] oktatási rendszerünk leggyengébb láncszeme a család és a kisközösség. Emiatt a kormányzati politika hatóköre szűkebb (és más irányú), mint feltételezni szoktuk. A magyar diákok átlagos iskolai teljesítménye (és karrieresélye) aligha javítható pusztán az iskolák felszereltségének fejlesztésével. Az oktatási befektetések eredményessége egyrészt életkorfüggő: minél korábban történik, annál hatékonyabb. A polgárok képzettségének javítását bármely társadalom legeredményesebben a bölcsődék és óvodák fejlesztésével teheti. Az általános iskolai befektetések hatékonysága nagyobb, mint a középiskoláké, amely felülmúlja a felnőttképzését. A jövőbeli munkanélküliség ellen hatékonyabb gyógymód az óvodák és az általános iskolák fejlesztése, mint a felnőttképzés. Másodszor pedig: az iskolarendszer fejlesztésének súlypontját az ismeretátadásról a kívánatos iskolai és állampolgári viselkedés kialakítására célszerű áthelyezni. Kevesebbet remélhetünk a matematikaoktatás módszertanának csiszolásától, többet a tanulói és szülői viselkedést formáló tanácsadástól.” (Jelentés a magyar közoktatásról – 2006, http://www.marosan.hu/cikkek/ma070419.html)

„Ha ötven millióan hisznek is valami ostobaságban, attól az még ostobaság.” (Anatole France)

„A csoportos döntés alapproblémája, hogy bizonyos körülmények között a csoportdöntés nemcsak nem lesz jobb, hanem kifejezetten rosszabb lesz, mint ami a résztvevők egyéni tudása stb. alapján várható lenne. […] Mindennek következtében a csoport hajlamos arra, hogy az adott helyzetben lehetségesnél rosszabb (ésszerűtlenebb és szélsőségesebb) álláspontra helyezkedjen, időnként pedig extrém rossz döntésekre jusson.” (Dr. Margitay Tihamér előadása)

Töprengünk, keressük a megoldásokat, és közben egyre többen vagyunk valahol másutt (http://bocs.hu/_earth_human.html) és egyre kevesebben itthon.

„A rendszerváltozás óta eltelt időszak demográfiai folyamatai két, jól elkülönülő időszakra oszthatók.
A kilencvenes évek első felében folytatódott az 1980 után megindult, kezdetben lassú, de tényleges népességszám-csökkenés, 1980 és 1989 között 3,1%, 1993-ig további 1% volt a csökkenés, míg a 2001-es Népszámlálás újabb, 1,7%-os csökkenésről számolt be.
2002-ben a magyarországi népesség száma 10 174 853 volt. A népességfogyás elsődleges okának tekinthető az alacsony születésszám, a termékenység csökkenése, a halálozások számának tartósan magas szintje, továbbá, hogy a tartós bevándorlási többlet nem elég ahhoz, hogy az alacsony születésszámot, valamint a nem kielégítő termékenységet és a magas halálozási szintet ellensúlyozza.”(Demográfiai folyamatok)

Így elgondolkodtam azon, hogy a mi oktatási döntéseink hatótávolsága vajon meddig ér el? Vagy maradjunk a kisközösségeknél, s akkor biztosan szebb lesz a világ?