András nagyapó

„András nagyapó asszeszor volt, Bardocz-szék asszeszora, amely hivatalnak azért nem megfelelője a táblabíróság, mert a táblabíró emléke hosszú szárú pipából pöfékelő, lustálkodó, nekigömbölyödött típusban maradt reánk, ellenben András nagyapó „fakó szekéren” meg gyalogszerrel járta be falvait; nem volt nekigömbölyödött, de sőt inkább sovány ember vala; nem vette fel az úri viseletet: háziszőttes ruhát viselt, tán valamivel csinosabbat, mint az atyafiai. Olyan táblabíró volt őkigyelme, ki hol az eke szarvát fogta, hol a pennát, hol a faragó fejszét, de az ő hivatalában restancia mégsem találtaték.

Vannak-e még ilyen emberek?"

(Benedek Elek: Édes anyaföldem, 1920)